Zenék
Magunkról
      

 

Gyöngyös György: Kicsi lovam térdig menen a sárba
   
  Moldvai hangzó anyag elemzése - Fábri Géza írása
   

 

  Kallós Zoltán gyűjtése, Lujzikalagor, 1965.
   
   
 

A dallam nagy ívű ereszkedő pentaton dallamcsaládhoz tartokzik, kvintváltós szerkezetű. A kobzos először eljátssza a dallamot, majd kobozkísérettel négy versszakot elénekel. A negyedik versszak után ismét szólójáték következik, majd két záró versszak.

A koboz hangolásáról meg kell jegyezni, hogy az ének tolmácsolásánál egy hanggal lejjebb,
tehát c g c F-re hangolja hangszerét, de a lejegyzés a hegedű mellé használt "hivatalos d a d G" hangolás szerint történt, vagyis a szóbanforgó dallam esetében a dallam záróhangja "d".

A kobzos a szólójátékhoz és az énekkísérethez egyaránt kizárólag a d'd' gG húrpárokat használja. Mivel Gyöngyös György csak első fekvésben játszik, (sőt, a "d'd'" húrpáron még nem is fog le negyedik ujjal g'-t), így a két húron megszólaló dallam többször is oktávtörést szenved. 

   
  A kobzos az egyik húron mozgó dallamhoz előszeretettel pengeti hozzá kísérőhúrként a másik üres húrt, sőt az is előfordul, hogy a "d" húron első ujjal lefogott "e" hanghoz hozzáfogja a "G" gúron első ujjal az "A" hangot. Ennek az együtthangzásnak semmilyen tonalitásérzést kialakító szerepe sincs. Ettől a kobzozástól ez a fajta gondolkodás teljesen idegen.
   
  Jól mutatja a tonális gondolkodás hiányát, a nyolcadik ütemben a "d" záróhang ismételgetésekor a melléfogott "A" hang "G"-re történő visszaváltása is. A dallam második sorának záróhangját, a negyedik ütemben lefogott "A" hangot tremolóval játssza Gyöngyös György. Az ótörök ősréteghez tartozó, nagyívű ereszkedő pentaton stílusú parlando dallam kobozszólóként feszesebb ritmust kap.
 
 
 
Gábor Anti és Gyöngyös György
 
 
Fotó: Jagamas János 1957.
 
 
 
 


Az ének alatt a "G" törzshangról történő g-h terclépegetéssel kísér a kobzos. A szótagok hosszúsága, a lépegető kíséret által megszabott hosszabb-rövidebb ritmusértékekhez igazodik.

Gyöngyös György a sorvégeket változó hosszúságú hangban tartja ki. Előadásában az érzelmileg kiemelt helyeket a kíséret teljesen elhalkul. Ilyenkor a szótagok ritmusértékeit is a parlando előadásmód szabja meg.

Az lépegető terckíséret az ének első sorában G dúr kísérőakkord érzetet sugall (Kicsi lovam-ének első hat üteme), ez az érzéskeltés azonban nem tudatos, amit a második sor záróhangja esetében már nem is tesz meg. Itt ugyanis, az "a" záróhang "a-c", "a-cisz", vagy "a-e" lépegetést kívánna, ami a Gyöngyös György által használt hangkészletben benne is foglaltatik, de nyilvánvalóan Gyöngyös György zenei világának ez a gondolkodás nem része, hiszen a második sor főkadenciáját, az "a" hangot a bizarr "A-G" lépegetéssel kíséri (9-12. ütem). A dallam "d" záróhangját pedig sem az ismét megjelenő "A-G" lépegetés, (19. ütem), sem pedig a "G-D" kvintek (20-21. ütem) nem zárják le d-mollra.

Az ének és a kíséret együttes hangzása sokkal inkább arról szól, hogy a mágikus "d" törzshangot, ami szinte végig orgonapontként zeng, és természetesen a dallam záróhangja, miként zárja körbe az ének, és egy másik kísérőszólam.

   
   
   
   
Zenék
Magunkról
 
Megrendelhető kiadványaink:
 
 
 
 
© 2008-2011. Koboziskola | 6724 Szeged, Bálint Sándor u. 14. | Ügyfélszolgálat: + 36 30 320 14 61 | koboziskola kukac gmail.com